Szünet

Sziasztok, szép estét mindenkinek!

Tegnap sajnos nem tudtam hozni az új részt, aminek az az oka, hogy eléggé lebetegedtem. Megpróbálom magamat minél hamarabb kikúrálni, új részek nem nagyon fognak szerintem érkezni. :( Megértéseteket köszönöm!

4. rész

Sziasztok! Ahogy ígértem itt az új rész, ami személy szerint a kedvencem. *-* Ahogy mondtam sosem terveztem fanfic-ot írni még is ez a rész mondhatni az lett. Remélem tetszeni fog mindenkinek.
Jó olvasást!

Riing-riing. Riing-riing. Nyöszörögve nyitom ki a szememet mikor a telefonom elkezd rezegni mellettem. Mikor felvettem egy füst alatt meg is néztem, hogy hány óra van. 6:30.

- Caith… Neked nincs jobb dolgod reggel fél 7-kor hétvégén, mint engem hívogatni? – kérdezem tőle fáradtan és egy kis gúnnyal a hangomban.

- Ne haragudj, de alig vártam, hogy felhívhassalak és boldog szülinapot kívánjak neked. – akaratlanul is elmosolyodok mikor úgymond felköszönt. Te jó ég, 19 éves vagyok, tiszta vén.

- Köszi, de ezzel pár órát még várhattál volna.

- Nem tudtam tényleg bocsáss meg. Alig várom, hogy lássad az ajándékomat. – szinte már fáj, hogy mennyire izgatott. Pedig tudtommal nem neki van szülinapja, de haragudni nem tudok rá pedig akarnék, hogy ilyen korán keltett fel. Viszont ha az ajándék miatt ilyen izgatott akkor biztos tényleg nagyon jó lehet, mivel ő nem szokott ennyire pörögni semmi miatt sem.

Még beszélgettünk egy darabig, majd letettem. Próbáltam vissza aludni, de amint Scarlett meghallotta azt, hogy ébren vagyok feljött felköszönteni. A szülinapokban azt nem szeretem, hogy az egész család egyesével köszönt fel. Valahogy nem szeretem azt ha én vagyok a középpontban. Ma viszont én leszek és ez ellen nem tudok mit tenni, mondjuk nem is akarok csak ne lenne ennyi felköszöntés.

Mikor elfújtam az ágyban a szülinapi tortám gyertyáit kiküldtem Scart a szobából, majd átöltöztem és lesétáltam a konyhába.

- Nah, mit tervezel mára? – kérdezi tőlem Scarlett miközben egy szelet tortát tesz egy tányérra és oda adja nekem. Hmmm, a kezdvencem, dobostorta. Egyszerűen isteni finom. Esküszöm, ebből a nőből egyszer világhírű cukrász lesz.

- Fhu, hát még nem tudom. Azt terveztem, hogy Caithlynnel elmegyek vásárolni meg moziba, de lemondta. Annyit mondott, hogy estére legyek csinos ruhában. Nem tudom hova akar elvinni, de kezdek aggódni. – mondom nevetve miközben megeszem az adagomat.

- Az biztos, hogy mindenki azon lesz, hogy jó legyen számodra ez a nap, mert megérdemled! – mondta kedves hangon, majd oda jött hozzám és megölelt. Iszonyatosan jó érzés érezni a szeretetét. Mondhatni, mióta Aaronnel szakítottunk azóta szeretet hiányom van. Azt érzem, hogy a családomon és az én drága szöszi barátnőmön kívül senki sem szeret és mindenki kihasznál. Ez lehet igaz, lehet, hogy nem. Mindenesetre én ezt érzem és iszonyatosan szar érzés… Viszont most törekednem kell arra, hogy ez a nap jól sikerüljön, most igenis önző leszek és a szülinapom rólam fog szólni!

Épp mennék fel a szobámba mikor csöngetnek. Megyek ajtót nyitni és egy lány áll az ajtóban. Sokszor láttam már őt Caithlynnel lógni, de személyesen sosem beszéltem vele. Fogalmam sincs, hogy mit kereshet itt nálunk.

- Szia, Kendra vagyok. Caithy küldött, hogy menjek el veled vásárolni helyette, mivel ő nagyon szervez valamit. Remélem beéred velem. – mondja mosolyogva.

- Szia, Lia vagyok. És persze, tökéletes vagy te is. – mondom nevetve, majd mikor végig nézek magamon megszólalok.

- Ha akarod akkor mehetünk már most. Úgy is szétunom az agyamat. – mondom mosolyogva.

- Persze, nekem megfelel.

- Scarlett, elmentem, majd jövök. Szia. – kiáltok be a konyhába, majd felkapom a dzsekimet és bezárom magunk mögött az ajtót.

Bepattanunk Kendra kocsijába és kb olyan fél óra múlva oda is érünk a plázába.

- Caithlyn mondta, hogy milyen ajándékot tervezett neked? – kérdezi tőlem kedvesen miközben a boltok között járkálunk.

- Sajnos nem mondta el csak annyit, hogy valami csinos és szexi ruhába legyek, de mivel nem tudom, hogy mire készül ezért eléggé nehéz megfelelő ruhát találni úgy, hogy nem is tudom hová kell felvennem. – mondom miközben besétálok az egyik üzletbe.

- Hidd el, nagyon, de nagyon fogsz örülni neki. – mondja vigyorogva és ő is bejön utánam.

- Mii? Te tudod? Mond el, kérlek. – fordulok felé izgatottan. Rohadtul nem bírom a meglepetéseket. Egyszerűen kikészülök attól, ha nem tudok valamit.

- Bocis, de nem lehet. Viszont mivel tudom mi lesz este ezért pontosan tudom milyen ruha kell neked. – mondja még mindig vigyorogva és elkezdi nézegetni a ruhákat. Én is ugyan ezt teszem miközben próbálok rájönni arra, hogy még is milyen meglepetést tartogathatnak nekem.

- Hé, képzeld! Első sorba van jegyem az 5SOS koncertre! – mikor meghallom, hogy valaki a kedvenc bandámról kezd el beszélni egyből elkezdek hallgatózni. Tudom, hogy nem egy kimondottan szép dolog, de most nyaah. Imádom őket és automatikusan mindent meghallok a közelemben ha róluk van szó.

- Olyan szerencsés vagy, hogy a szüleid beleadtak a koncert jegybe. Az enyémek le se szarták azt, hogy elakartam menni rá. Mindegy is, az összes jegy elkelt, viszont te érezd majd jól magad. – egyből én is elszontyolodok mivel ugyan az a helyzetem ami a második lánynak; nekem sem volt pénzem a jegyre és már az első 3 napban eladták az összes jegyet. Kész, végre életem szerelme itt lesz egy köpésnyire tőlem, de nem láthatom…

- Lia, hé, figyelj már! – szól Kendra a hátam mögül és egy adag ruhát nyom a kezembe.

- Menj próbáld fel őket. – mondja majd mikor meglátja, hogy mi a bajom egyből együttérzést látok az arcán. Úgy látom ő is a tanúja volt az előbbi beszélgetésnek.

Nem mondok semmit, csak bemegyek a próbafülkébe és elkezdem felpróbálni a ruhákat. Az egyik ruha egy térdfölöttig érő fekete ruha volt barna övvel, de mivel mind a ketten úgy döntöttünk, hogy ez a ruha nem áll jól nekem ezért felpróbáltam egy másikat, de mivel az sem volt az igazi ezért felvettem a harmadik és egyben az utolsó ruhát amit behoztam ide magammal. Amikor felvettem már akkor tudtam, hogy imádom. Ez végre tényleg én vagyok. Csillagos térdfölöttig érő, a combomhoz simuló szoknya van rajtam. Tudjátok melyik; ilyen lilás-rózsaszínes és olyan mintha az univerzumot néznéd. Aztán felvettem a hozzájáró elől szét cipzárózható toppot és rá egy fekete bőrdzsekit aminek az ujját a könyökömig feltűrtem, illetve felvettem a kiegészítőket hozzá amiket Kendra választott.

- Ohh, ez az! – mondja Kendra amikor végig nézett rajtam az általa választott ruhában. Nagyon imádom, teljesen magaménak érzem.

- Nah akkor menjünk, fizessünk. – mondom és elő veszem a pénztárcámat miután átöltöztem és elindultunk a pénzár felé.

- Felejtsd el! Szülinapod van, vedd úgy, hogy tőlem ezt kapod ajándéka. – mondja mosolyogva és kifizeti a ruhámat.

Elmentünk még fagyizni aztán átmentünk hozzám. Scar már nem volt otthon mivel sajnos mennie kellett dolgozni, de Kendyvel így is tök jól elvoltunk.

- Kendra, mikor is találkozunk Cathel? Csak mert fél 5 van. – mondom mikor megnézem a telefonomon az időt.

- Tényleg? Te jó ég! 6-kor találkozunk vele és még csomó dolgunk van. – mondta és gyorsan felpattant az ágyról és oda sétált a „sminkes” asztalomhoz.

- Mit keresel? – kérdezem mikor követem a tekintetemmel.

- Megcsináljuk a végső simításokat. Amíg elő szedem a cuccokat addig menj és vedd át a ruhádat. – mondta és elő is kezdett pakolni. Én inkább nem is mondtam semmit csak bementem a fürdőbe és felvettem az új ruhámat. Mikor vissza mentem már minden elől volt az ágyamon. Huh, látom sikerült mindent megtalálnia, Caith aztán mindent elmondhatott neki.

- Most már tényleg elmondhatnád, hogy hova megyünk. – mondom miközben nézem a tükörben ahogy elkezdi megcsinálni a hajamat, majd elkezd kisminkelni.

- Nyugi, legyen annyi elég, hogy imádni fogod, oda meg vissza leszel. – mondja izgatottan és tovább csinosítgat.

1 óra múlva tetőtől-talpig teljesen kész voltam az indulásra.

                              

Kb olyan háromnegyed óra múlva ott is voltunk kocsival a helyszínen ahol Caith várt minket. Kiszállok a kocsiból és körül nézek. Pontosan tudom hol vagyunk, itt lesz ma este az 5SOS koncert amire nincsen jegyem. Kendra karon ragad és oda sétálunk Caithlynhez.

- Nah végre, hogy itt vagytok. Azt hittem sosem fogtok ide érni. Gyertek, mert a végén még elkésünk. – mondta sürgetően és már be is ment az épületbe. Nah innentől fogva már tudtam, hogy bejutok a koncertre. Legalább is abban reménykedtem, hogy ez a meglepetése.

- Amelia, te vagy a legeslegjobb barátnőm. Immár 19 éves vagy és pont ezért megérdemled a világ legjobb születésnapi ajándékát amit én el is intéztem neked. Úgy hogy gyere. De várj, csukd be a szemed! – mondja határozottan én pedig egyből becsukom a szememet.

Caith vezet engem már nem tudom mióta, de folyton attól félek, hogy neki megyek valaminek, vagy valakinek pedig nincs okom félni, mivel bízok a legjobb barátnőmben.

- Most már kinyithatod a szemed. – suttogja a fülembe mikor benyit egy szobába és betol. Én szép lassan kinyitom a szemem és vagy úgy 5 percig nem tudok megszólalni.

- Mi… Nee… Te jó ég… Ez nem lehet igaz… - hebegem mikor végig nézek a srácokon. Calum, Ashton, Irwin, és Ő, ott van Ő. Luke Hemmings aki mosolyogva nézi a zavaromat.

- Nah azért nem kell így megkukulni, nem harapunk. – mondja röhögve Ashton.

- A magad nevében beszélj, Ash. – feleli perverzül mosolyogva Luke. Na ne, ne csinálja ezt, ne hozzon zavarba. Mióta megismertem a bandát azóta vágytam arra, hogy találkozhassak vele és most itt van előttem. Ott ül a fotelben a gitárjával a kezében és engem méricskél.

- Nem sokára kezdenünk kell, te viszont nem a tömegbe mész be, hanem a VIP-ból nézheted végig a koncerted. – feleli mosolyogva Calum majd oda jön hozzám és megölel majd felköszöntenek egyesével. Akaratlanul is Luke-ra nézek amikor csak ő maradt. Leteszi a gitárját a fotel mellé, oda sétál hozzám és a fülemhez hajol.

- Boldog szülinapot, Amelia. – suttogja olyan lágy hangon, hogy attól engem kiráz a hideg.

- 5 PERC KEZDÉSIG!! – egyből össze rezzenek mikor meghallok egy férfi hangot amint bekiált a szobába.

- Mennünk kell, de koncert után találkozunk. – feleli Luke kacsintva és kisétál a többiekkel.

Spoiler!

Sziasztok, szép délutánt mindenkinek! Ti is láttátok ma a részleges napfogyatkozást? Remélem senki sem nézett közvetlenül bele. :D Én ilyen heggesztő izén keresztül nézhettem meg amit a suliban a tesitanárunk adott, hogy megnézhessük. *-* Nagyon szép volt, kár lett volna kihagyni. :)

Holnap jön az új rész ami már olyan 60%-ban kész is van. :3 Kicsit másra sikeredett ahogy először terveztem el. Sosem terveztem fanfic-ot írni most még is a 4. rész olyanra fog sikeredni. Személy szerint ez a kedvenc részem, ez áll a legközelebb hozzám, mert mondhatni beleírtam az én stílusomat - majd holnap meglátjátok, hogy hogyan értettem ezt - illetve benne vannak úgymond a vágyaim is. Mondhatni ez egy eléggé személyes részre sikeredett, de én már most imádom pedig nem fejeztem be. <3 Remélem nektek is tetszeni fog. :)

3. rész

Sziasztok! Eléggé hamar meg érkeztem a 3. résszel. Tudom, hogy az van kint, hogy Szerdánként meg Szombatonként van új rész, csak a suliban van ilyen kampány amit minden évben a 8.-osok csinálnak és a kampány végeztével van egy szavazás, hogy az Ápr. 1-i fordított napot melyik osztály csinálja. Rengeteg dolgot kell még ma is csinálnom  és holnap szerintem hulla fáradt leszek még enni is. :D Szóval ezért hoztam egy nappal korábban az új részt. :)

Jó olvasást mindenkinek!

Fáradtan kinyomom az ébresztő órát majd kinyitom a szememet. Habár ez kár volt, mert mikor megláttam, hogy hány óra kisebb frászban törtem ki. Elkéstem a suliból és a cuccaim is otthon vannak.

Szép óvatosan bújok ki az ágyból,hogy Caithlyn-t ne ébresszem fel, hagyni akarom őt pihenni. Legjobb lenne itt maradni és nem menni suliba, de utálok pótolni. Úgy döntöttem, hogy bemegyek a maradék órákra és majd útközben kitalálok jó magyarázatot a késésemre.

Bementem a fürdőbe kicsit rendbe tenni magam majd válogattam Cait ruhái közül és a stílusomhoz legközelebb állót kiválasztottam majd felvettem és elindultam gyorslépésben a suli felé.

- Ne feledjétek, jövő hét kedden dolgozat, mehettek! – pont sikerült végszóra beesnem a történelem órára.

- Lia, szia. – mikor meghallom az igen ismerős hangot a hátam mögül szinte fizikai fájdalomba kerül megfordulnom. Pontosan tudom, hogy ez a csodás hang kihez tartozik.

- Aaron… - mondom halkan miközben megfordulok és magamra erőltetek egy mosolyt ami eléggé bénára sikeredett.

- Most ha jól tudom van egy lyukas óránk. Tudunk beszélni? – kérdezte kedves hangon miközben közelebb lépet felém egy lépést. Ahogy ő előre lépett, én hátra.

- Öhm… Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Amúgy is, miről tudnánk beszélni? A hétvégi foci meccsről? Arra ott vannak a haverjaid. – foci meccs? Ez most komoly? Még is hogyan jutott pont ez az eszembe?! Hogy én mekkora egy hülye vagyok, szinte azt sem tudom, hogy mit beszélek. Ha Aaron közelében vagyok mindent elfelejtek, a gyomromban felélednek a lepkék. Úgy mint rég. Az sem segít mikor megláttam most a gyönyörű szép mosolyt az arcán. A rosszfiús külsőhöz pontosan tökéletesen párosult ez a mosoly amit régen és most is oly annyira imádok. Az illata, és úgy teljesen egyben az egész lényét imádom.

- Nem a foci meccsről akarok beszélni. Hanem ami köztünk volt. Nem zártuk le normálisan a közös időszakunkat és szerintem mindkettőnknek könnyebb lenne a túllépés ha megbeszélnénk. – 45 perc a volt szerelmemmel aki iránt még mindig nem tudok közömbös lenni? Nem tudom, hogy jó ötlet-e… Abban viszont igaza van, hogy meg kéne beszélnünk a dolgokat, csak azt nem tudom, hogy készen állok-e. Ha lezárnánk a korszakunkat akkor az már végérvényesen a kapcsolatunk lezárását jelentené, én pedig nem tudnám elfogadni. Még nem, mert él még bennem az a halovány kis remény, hogy egyszer újra kezdünk mindent. Nem hiszem, hogy eltudnám őt engedni. Viszont az agyam azt mondja, hogy el kell felejtenem, mert ha egyszer megtette azt amit megtett, akkor máskor is megfogja tenni.

- Lia, kérlek… - mondja halkan és lágy csengéssel a hangjában amitől megborzongok. Nem válaszolok neki csak bólintok és leülök a pad tetejére. Tekintetemmel követem ahogy Aaron becsukja az ajtót és leül a velem szemben lévő padra.

- Mit akarsz mondani? Nem nagyon tudod kimagyarázni azt, hogy megcsaltál… - mondom halkan, nem nagyon van erőm még beszélni sem.

- Tudom, hogy sosem fogsz megbocsátani nekem és én ezt tisztába is tartom, hisz nem akarok rád erőltetni semmit sem. Viszont hiányzol, hiányzik a társaságod. Furcsa, hogy nem vagy mellettem. Nem kérem azt, hogy legyünk újra együtt, csak próbáljunk barátok lenni. – mikor mondja, hogy legyünk barátok a szívem szorul össze. Nem nagyon tudom elképzelni magamat Aaron barátjaként.

- Aaron… Nem hiszem, hogy ez most jó… Mármint persze legyünk barátok, vagy is megpróbálhatjuk. – hirtelen elhallgatok, mert rájövök, hogy nem nagyon érthető az amit mondok, mivel eléggé dadogok. Teljesen zavarban vagyok a közelében. Mintha nem is én lennék.

- Nah a lényeg az, hogy nem tudom, hogy készen állok-e rá. Még kell nekem egy kis idő. – mondom neki majd lepattanok a padról és kisétálok a teremből, nem akarok több időt vele tölteni. Kimegyek a suliból és elindulok sétálni a parkba, ki kell szellőztetni a fejemet.

A padon ülök a parkban és csak nézek ki a fejemből. Az életem teljesen romokban hever. Tisztára megváltoztam, nem szoktam lógni a suliból most még azt teszem.

Kb olyan 1 óra múlva elindulok haza, egyedül akarok lenni, bebújni az ágyamba és siratni a kapcsolatomat. Tudom, hogy nem kéne ezt tennem, de egyszerűen nem bírom elviselni Aaron hiányát. Viszont nem jöhetek össze vele újra, mert nem akarom azt, hogy újra fájdalmat okozzon…

Habár még csak olyan este 6 lehet, de hamar el is aludtam, reménykedek abban, hogy ha elalszok akkor nem fogok a volt kapcsolatomon agyalni. Habár pechemre pont a régi időszakokat éltem át újra, álmomban. Az első randi, első csókom Vele…

UI.: Ne haragudjatok, hogy ez a rész kicsit rövidre sikeredett, csak mint mondtam húzós egy hetem van, a következő részt igyekszem hosszabbra írni. :) 

2. rész

- Ne nyalogass, naah hagyj már békén! – nyöszörgöm félálmosan majd kinyitom a szemem. Tappancs az aki az ágyamra felugorva nyalogatta az arcomat. Furcsa, hogy Scarlett ma reggel nem ébresztett, biztos elaludt. Aztán legszívesebben sikítanék egy kurva nagyot amikor ránézek az órámra. 7:45. Szűz anyám, el fogok késni. Gyorsan kipattantam az ágyból és szó szerint futva öltöztem fel. Pénzt raktam el magammal, hogy majd a suliban veszek valami reggeli féleséget, és rohanok is az iskolába. Vagy is rohannék ha nem mentem volna neki valakinek.

- Óh, cseszd meg! Nem tudsz jobban figyelni? – förmedek rá arra az illetőre akire belebotlottam és ennek hála minden kiesett a kezemből a földre amit gyorsan beleakartam gyömöszölni a táskámba. Leguggoltam a cuccaimért majd szépen felszedtem a földről mindent, s mikor felállok csak akkor veszem észre, hogy kibe is botlottam bele. Szó szerint. Milyen jól folytatódik az amúgy is csodálatos reggelem, Ethan az.

- Ha nem vetted volna észre, a nagy rohanásban te jöttél nekem. Nem fordítva. – mondja nekem gúnyosan és megajándékozott egy álom szép mosollyal amire fogadni mernék, hogy a tükör előtt gyakorol minden este lefekvés előtt.

- Jó bocs. Csak el fogok késni a suliból. – mondom ugyan olyan stílussal ahogy ő beszél velem.

- Melyik suliba jársz? San Martino?

- Igen, te? – kérdezem miközben össze szedem a cuccaimat amiket akkor ejtettem le mikor bele futottam.

- Én is, új diák vagyok. Van jogsim, elvigyelek?

- Öhm… Igen, kérlek. – mondom és az arcomra erőltetek egy haloványka kis mosolyt. Utálom őt, de egyszerűen másképp nem lehet megoldani azt, hogy beérjek a suliba gyalog úgy, hogy ne késsek el. Én pedig nem akarok késni, nem most akarom elkezdeni azt, hogy igazolatlan órákat halmozok fel. Azon mondjuk meglepődök, hogy a mi sulinkba jár, hisz Olasz tagozatos. Belőle pedig nem nézem ki, hogy nagyon tanul, főleg nem idegen nyelvet.

Ethannel elindultunk a kocsija felé. Wáow. Ez aztán a vagány verda. Ebben aztán hasonlít Aaronre, úgy látszik neki is menő srác imázsa van. Akkor pont ezért ilyen bunkó… Szabály a menő fiúkhoz: jobb nem ismerni őket, hisz csak a szívedet törik össze. Viszont Ethanben van valami ami nem ereszt… Valami megfogott benne… De mint mondtam, jobb nem megismerni őket közelebbről. De az is lehet, hogy szimplán ilyen hülye vagyok a reggeli kávém nélkül. Ahhoz pedig tartanom kell magamat, hogy ne ismerjem meg őt közelebbről, mert nem akarok magamnak újabb fájdalmat. Eleve nem akarok belebonyolódni szerelmi ügyekbe, nincs szükségem rá. Jól el vagyok szingliként.

Nagyon kedves volt tőle, hogy elvitt a suliba, pedig nem túl fényes a kapcsolatunk, hisz mind ketten bunkók vagyunk a másikkal. Igazából még jól is kijöhet az a szitu, hogy Ethan kocsijából szállok ki. Minden szempár ránk szegeződött, és ezek között ott volt Aaron is.

- Meg is érkeztünk. Szívesen. – mondja miközben gúnyosan a képembe röhög. Jah igen, elfelejtettem mondani, hogy én már réges régen kiszálltam a kocsijából.

- Köszönöm. – mondom és becsukom magam után a kocsi ajtaját és elindulok Jasonék felé.

- Hé, Aaron. Az ott… Lia? – kérdezi Jason elképedve mikor Ethanre és rám néz.

- Gyorsan bepasizott, azt hittem jobban megviseli a szakításotok.

- Jól ismerem Liát, és nem pasizna be ilyen hamar… Ő nem olyan. Meg amúgy is, nem bírja az olyan bunkó srácokat, mint az ott. – mondja és a tekintetével szinte megtudná ölni Ethant.

- Sziasztok. – lépek oda hozzájuk és egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon. Imádom látni a féltékenységet a szemében. Pedig nincs oka rá mivel ki nem állhatom Ethant. Beképzelt, önfejű barom. És jóval idősebb nálam, végzős így eleve nem jönnék össze vele. 18 éves fiúknak csak a szexen jár az eszük, és mivel Aaron meg én sosem feküdtünk le egymással ezért még szűz vagyok. És mindenki elhiheti, hogy nem egy hülye, beképzelt végzőssel bújnék ágyba. Úgy hogy tényleg nincs oka a féltékenységre, de ő ezt persze nem tudja. Én pedig ezt ki is használom. Jól szórakozok rajta. Szépen vissza adom neki azt a fájdalmat amit ő okozott nekem.

- Hogy hogy az új gyerekkel jöttél? – kérdezi tőlem Aaron és szemmel láthatóan próbál a helyzet magaslatán lenni és nem kimutatni azt, hogy mennyire is zavarja az a tény, hogy Ethan kocsijából szálltam ki.

- Oh, csak megkérdezte, hogy nem akarom-e, hogy elhozzon kocsival. Én pedig természetesen igent mondtam. – mondom mosolyogva, majd bemegyek a suliba. Azt természetesen kihagytam, hogy jelen esetben azért jöttem vele, mert majdnem elkéstem.

- Remélem mindannyian megírtátok a kötelező beadandókat! – mondta a terembe belépve az irodalomtanár. Egyből lesütöttem a szememet, mert elfelejtettem megírni a házi dolgozatot. Totál kiment a fejemből.

- Amelia, miért nem lepődök meg azon, hogy nem csinálta meg a házi feladatot? – kérdezte mikor oda ért hozzám és látja, hogy a lapon csak a nevem szerepel.

- Tanár új, én teljesen elfeledkeztem róla… - mondom halkan és a tekintetemben lehet látni, hogy tényleg őszintén beszélek.

- Most az egyszer elnézem magának, hogy nem csinálta meg, de csak is azért, mert ez az első húzása. Még egy ilyen ne legyen! – mondja szigorúan majd tovább megy megnézni a többi diák beadandóit én pedig fellélegzek, hogy ezt is túl éltem. Haza megyek biztosan első dolgom lesz megírni, hogy ne húzzam ki a gyufát a kedvenc tanáromnál.

- Lia, hé várj! – kiált utánam egy ismerős hang amikor mentem volna a buszhoz, hogy elmenjek a legjobb barátnőmhöz elvinni a leckéket.

- Mit akarsz? – kérdezem dühösen mikor Ethan felé fordulok. Nincs kedvem bájcsevegni, főleg, hogy Caitlynhez kéne mennem. Amúgy is, mi a szart akarhat tőlem?

- Csak arra gondoltam, hogy ha akarod holnap is elhozlak suliba. – mondja nekem barátságos hangnemben amit tőle még nem sikerült megszoknom. A szemem egyből elkerekedik, kerek 2 napja ismerjük kb. egymást és ma is csak puszta udvariasságból hozott el, és, hogy bevágódjon legalább egy valakinél a suliban.

- Bocsi, de holnap szerintem gyalog fogok jönni. – mondom neki és próbálok kicsit barátságosabb lenni.

Nemsokkal később oda is értem Caithez, mikor oda sétáltam az ajtóhoz csengettem.

- Szia Amelia, gondolom Caitlynhez jöttél. Nyugodtan gyere be, fent van a szobájában. – nyitott ajtót kedvesen Amanda, Cait anyukája. Történetesen félig már az én anyám is mivel annyi időt töltök náluk.

- Kopp-kopp. Sziaa. – mondom kedvesen mikor bedugom a fejem Cait szobájába.

- Úú, elég fanyarul nézel ki. – mondom miközben elhúzom a számat és leülök mellé az ágyra és megnézem, hogy mit néz a laptopján. Kicsit elkerekedik a szemem a videó láttán.

- Ne mondj semmit! – mondja miközben a szája mosolyra húzódik és nézi tovább a videót.

- Te hallod… Elpirultál miközben nézed a One Direction videóját.  Na neee! Melyikbe vagy szerelmes? – kérdezem tőle izgatottan. Amint végig mondom a mondatot egyből rájövök, hogy nem így kellett volna fogalmazni, hisz az 1D fiú banda és lányok nincsenek benne. Cait pedig azokat szereti, most viszont még is elpirult ahogy nézi a srácokat.

- Te nem a lányokat szereted? – kérdezem tőle kicsit meglepődve.

- De. Vagy is eddig úgy volt, de nézd meg Louist. Hazudik az a csaj aki azt mondja, hogy nem szerelmes belé. – feleli szerelmetes hangon és leállítja a videót akkor amikor az említett banda tagot mutatják.

- Be kell vallani, tényleg helyes, de nem tudom… Én valahogy inkább az 5SOS srácokat jobban szeretem. Azok közül is Luke a legcukibb. – mondom neki és immáron én is elmosolyodok.

- Ők nem is helyesek, csak a hangjuk jók. Az 1D-ben szereplő srácok viszont egytől-egyig istenek. – miközben ezeket mondja ledől a hátára én pedig jót nevetek és elveszem az ölében a laptopját.

- Ha ezt fogod mától minden egyes percben csinálni akkor leragasztom a szádat. – mondom neki nevetve.

- Jóó bocsi, csak annyira megszerettem őket. Amúgy te mit csinálsz? – kérdezi tőlem mikor felül az ágyán és nézi ahogy az indavideón keresgélek.

- Nézünk egy jó kis filmet. – felelem mosolyogva és rámegyek az Elrabolva 3-ra. Láttam az első 2 részét és mind a kettőt imádom. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyenre sikeredett a harmadik, ami egyben a befejező rész is.

- Hozol popcornt? – hallottam meg Cait hangját és egyből felébredtem az Elrabolva-imádatomból.

- Persze, pár perc és itt is vagyok. – mondom, majd leteszem az ágyra a laptopot és lemegyek a konyhába kukoricát készíteni.

- Amelia, mi van mostanában Caithel? – hirtelen össze rezzenek mikor meghallom Amanda hangját. Azt hittem, hogy már elment dolgozni.

- Öhm.. Ne haragudj, de nem nagyon tudom, hogy mire gondolsz.

- Mostanában nagyon sokat dolgozok. Reggel mikor elmegyek még alszik, este pedig mire hazajövök már alszik. Szinte semmit nem tudok a lányomról… - nézem ahogy leül a konyha pult mellett lévő székre és hirtelen nagyon megsajnálom. Oda megyek hozzá és leülök mellé.

- Jól megvan. Jól tanul és nem veszi magára sértéseket amiket a nemi beállítottságára mondanak. Igazából egyre kevesebben piszkálják e miatt. – felelem egy megnyugtató mosoly keretében. Félig meddig átérzem a helyzetet, hisz szinte én is anya nélkül nőttem fel. Örülök, ha karácsonykor van idejük hazajönni. Eleinte furcsa volt Scarlettel lakni, de végül jól össze szoktunk.

A gondolatomból a mikró csörgése ébresztett fel. Úgy látszik Amanda is nagyon belemerült a gondolataiba, mert össze rezzent.

- Én most felmegyek, megnézünk egy filmet. – mondom kedvesen és óvatosan a papírzacskóból átraktam egy műanyag tálba a kukoricát, majd elindultam a lépcső felé.

- Köszönöm, hogy vagy neki. – mondja Amanda a hátam mögül. Én csak vissza fordulok és rámosolygok majd felsietek Caithez.

- Nah gyere, nézzük meg a filmet. – dőlök be mellé az ágyba és elindítom a videót

News

Sziasztok, meseszép estét mindenkinek! Mivel még régebben megírtam pár részt a bloghoz, illetve átgondoltam, hogy suli mellett hogyan lenne időm hozni rendszeresen az új részeket, belekalkuláltam a tanulást illetve azt is, hogy nem 2-5 perc megírni az adott részeket. Legalábbis nekem nem. Nah, a lényegre rátérve úgy döntöttem, hogy hétvégén úgy hozom amikor lesz időm, de Szombat az biztos nap, illetve Vasárnap is lehet számítani új részekre. - úgy, mint pl ma - A másik fix nap pedig Szerda.

Szereplők

Sziasztok! Így az 1. rész megérkezése után úgy döntöttem, hogy rakok fel képeket az egyes szereplőkről, hogy eltudjátok őket képzelni. :) Leírásokat nem írok hozzájuk szimplán csak a nevüket!

Amelia

Ethan

Aaron

Tyler

Caithlyn

 Ezek az én kis történetem szereplői. :) Ne feledjétek; Szerdán új rész. :3

Scarlet

Kendra

Jason

Lydia

1. rész

Fősulis vagyok és ott az első osztályt járom. Az unokanővéremmel élek itt Londonban, mivel a szüleim híres producerek ezért szinte semmit sincsenek itthon. Másoknak ez biztos furcsa lenne, de én mára már megszoktam. Megszoktam, hogy a szülinapomon felhívnak Skypeon és úgy köszöntenek fel, már hozzá szoktam, hogy szinte soha nem látom őket. Pont ezért nem is csinálok belőle semmi problémát, alkalmazkodni kell az adott helyzetekhez.

- Lia, ébredj, elfogsz késni a suliból! – kiált fel Scarlett a földszintről. Semmi kedvem nincsen iskolába menni, 2 napja szakítottunk a barátommal, a kisírt szemeimmel szó szerint úgy nézek ki, mint egy zombi. És az még tetézi is a dolgokat, hogy történetesen Aaron az osztály társam. Kerek 2 évet voltunk együtt, életem legszebb időszakát kaptam tőle… Aztán egy buliban láttam smárolni egy másik csajjal. Ott helyben éreztem, hogy vége valaminek, valaminek ami eddig az életem része volt. Aaron persze próbálta védeni magát és mondta, hogy nem volt józan, nem tudta mit csinál. Jaah persze, akkor nem kellene annyi piát inni, és akkor nem csinálna hülyeséget. Én szakítottam vele, de így is pokolian fáj, úgy érzem mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.

Fáradtan, megduzzadt szemekkel szép lassan lesétálok a lépcsőn és bemegyek a konyhába. A tányéromon már ott volt a frissen készített palacsinta.

- Nem vagyok éhes Scar… Nem birok egy falatot sem enni. – mondom szomorúan, de azért harapok egy-két falatot a palacsintámból, majd felkeltem a székemből és felmentem a szobámba készülődni. Pont ezt szeretem Scarlettben, nem erőlteti rá magát az emberekre, nálam pedig jól tudja, hogy ilyenkor nem vagyok túl beszédes kedvemben. Ha valamit el akarok mondani neki azt egy idő után úgy is elfogom. Ha meg nem, akkor jól tudja, hogy ne kérdezősködjön.

Az elmúlt két napot hétvégén azzal töltöttem – azon kívül, hogy szinte megállás nélkül sírtam – hogy az interneten keresgéltem olyan videókat amiken smink tanácsokat adnak, hogy eltudjuk jól takarni a karikás, kisírt szemeinket. Jó pár praktikát, technikát tanultam meg ezalatt a 2 nap alatt amit most élesben is be fogok vetni. Így hát le is ültem az asztalamhoz  és bele néztem a tükörbe. A tükörből egy szomorú, csalódott lány nézett vissza rám aki lelkileg teljesen össze van törve. Nah, de ezen változtatunk! Elővettem a smink készletemet és elkezdtem felvinni az alapozót a bőrömre. Nem sokkal később készen is lettem, és sokkal emberibb látványt nyújtottam. Muszáj azt mutatnom a suliban mindenkinek, hogy igen is jól vagyok és túl léptem a szakításunkon. Mondjuk ez nem lesz egyszerű, főleg, hogy bármelyik pillanatban elő törhet belőlem a sírógörcs…

Mikor mindennel végeztem felöltöztem, vállamra kaptam az oldaltáskámat és elindultam a suliba. Séta közben bedugtam a fülest a fülembe és zenét hallgattam, muszáj felkészülnöm arra, hogy 2 nap után most látom újra először… A gyönyörű szép szemeit, mogyoró barna haját… Nem szabad meginognom, nem sírhatom el magam ott mindenki előtt. Mutatnom kell a látszatot, hogy erős vagyok. Majd ha haza jöttem akkor össze törhetek. Újra és újra.

- Liaaaa, sziaa. – ugrott rá a hátamra az én legeslegjobb barátnőm aki arcon puszilt majd elém lépett és mosolyogva nézett rám. Imádom őt, a legeslegjobb dolog az életemben. Mindig mellettem áll, és akár hajnali 3-kor is felhívhatom ha valami baj van. Nagyon fontos személy az életemben, nem is tudom mit kezdhetnék nélküle. Habár a suliból nagyon sokan kezdtek el elméleteket szövögetni, hogy Cait és én járunk, mivel ő a lányokat szereti. Pont ezért sokan is elítélik szegényt, de belepően jól kezeli a pletykákat. Én sosem ítéltem el. Igazából nem szoktam senkit sem elítélni, ebbe beletartoznak azok is akik a saját nemüket szeretik. Ettől még ugyan olyan emberek mint a heterok. Sosem zavart, hogy Caithlyn a lányokat szereti, ettől függetlenül mindig megtudtam vele beszélni a pasis dolgiamat, mindig tudott segíteni.

- Cait, szia. – mondom miközben megölelem őt. Iszonyatosan jól esik az, hogy vissza ölel, szükségem van egy lelki támaszra, mert nem bírom elviselni azt, hogy Aaron megcsalt…

- Jól vagy? Hogy viseled a szakítást? – kérdezi tőlem halványan mosolyogva.

- Hát… Nem túl jól. Egész hétvégén csak sírtam és Rá gondoltam… Nem tudom elfelejteni, a közös pillanataink élénken élnek bennem, a csókja, az ölelése… Annyira fáj, hogy már nem az enyém. – mondom halkan, hogy más ne hallja, miközben pislogok párat felfelé, nehogy lesírjam most a sminkemet amin annyit dolgoztam.

- Emlegetett szamár.. – biccentett a fejével, hogy nézzek hátra, azt is tettem. Ott jött Ő, mintha meg sem viselné az, hogy többé nem vagyunk együtt. Ott jön a hülye menő hajával, a több milliárdos ragyogó mosolyával. Én pedig nyomban elájulok a látványától, a menő stílusától, és a sok emlékünktől…

- Azt hittem, hogy jobban fogom bírni, de tévedtem. Kérlek menjünk be… - mondom halkan a legjobb barátnőmnek aztán elindultam a suli felé. Cait jött utánam. Nem mondott semmit, de tudom a tekintetéből, hogy nagyon sajnál. Bárcsak vissza tudnánk tekerni az időt csak egy kicsit, hogy legalább még egy napig boldog lehessek Vele… Még akkor is ha tudnám, hogy mi lesz a vége. Nem számítana, mert boldog lennék legalább egy kis időre.

Bementünk az osztálytermünkbe, én pedig leültem a helyemre. Nincs semmi kedvem beszélgetni másokkal, vagy bárhova is menni, egyedül akarok lenni, vagy nekem annyi is elég lenne ha Aaron nem lenne itt. Nem akarok vele találkozni, nem akarom látni és hallani a hangját. El akarom őt felejteni, de az úgy eléggé nehezen megy mivel nap, mint nap találkozunk egymással.

                                           

A nap többi része szerencsére gyorsan eltelt egyszóval hamar haza mehettem. Már tényleg nagyon örültem, hogy vége lett a mai napomnak, mert már nem nagyon bírtam Aaront nézni… Rengeteg filmet néztem, csomó szakítás volt benne, de átélni… Még rosszabb, mint nézni. Hát igen, ez a valóság, a filmek pedig csak kitalációk. A való életben nem szerepel szőke herceg fehér lovon és nem végződik minden történet Happy End-el.

Mikor haza mentem senkit nem találtam a házban, csak az én imádni való kutyámat. Hát persze, Scar ma sokáig dolgozik, hurrá. Mondjuk most úgy is egy kis magányra vágyok, megnézem a Gossip Girl első két évadát, eszek egy adag fagyit és síratom a kapcsolatomat. Ehhez tartva magamat bementem a konyhába, a táskámat leraktam és készítettem magamnak egy tál popcornt. – úgy van, rontom a bőrömet, de kit izgat?! Nem akarok senkinek sem tetszeni!  - Mikor csilingelt a mikró kivettem a pattogatott kukit és felmentem a szobámba majd benyomtam a DVD lejátszót, aztán bemásztam az ágyamba és a számba tettem egy adag kukoricát.

Épp a legizgalmasabb résznél tartottam mikor csöngetnek. Unottan leállítom a filmet és elkezdek lecsoszogni a lépcsőn.

- Szia, Ethan vagyok az új szomszéd. Anyám mondta, hogy jöjjek mindenkinek köszönni és hozzák sütit. – mondta kedvesen mosolyogva a kezében egy doboz süteménnyel, de azért láttam a tekintetén, hogy meglepődik, hogy ilyen állapotban nyitottam ajtót. Hát ha le kéne most írnom magam akkor nem is tudom mihez hasonlítanám magamat… Talán egy csöves zombihoz. Kócos haj, lesírt smink és egy takaró amit magam köré tekertem. Bizalomkeltő látvány vagyok, igaz? Minden pasi álma. Haha…

- Te mindig így nézel ki? – kérdezte tőlem nevetve mivel a köszönését még mindig nem viszonoztam. Eléggé bunkónak tűnhettem, de ami azt illeti Ethan kezdett egyre ellenszenvesebb lenni számomra. Már csak a külseje miatt is. Belőtt séró, menő bőrdzseki és rosszfiús mosoly. Pont olyan típusú ember akit jó messziről el akarok kerülni.

- Ööö.. Nem. Csak most kicsit rossz időszakom van. – mondom érzéstelen hangon. Hogy ez mekkora egy bunkó, megáll az eszem. Milyen stílusban beszél már?! Még jól a képembe is röhög, már csak remélem, hogy hamar elköltözik innen, vagy nem a mi sulinkba fog járni. Egy lánytól ilyet kérdezni; hisz burkoltan közölte velem, hogy eléggé rondán nézek ki. Jó, az megint más tészta, hogy jelen esetben igaza van, de akkor sincs joga ilyet mondani.

- Eléggé sokan laknak itt, szerintem jobb ha mész ha még ma haza akarsz menni. – mondom neki gúnyosan, és egy erőltetett mosolyt csaltam az arcomra, majd rá csaptam az ajtót. Végre megszabadultam tőle, és vissza térhetek az én puha ágyikómba szomorkodni és nézni tovább a GG-t. Chace Crawford legalább megvigasztal a szuperszexi külsejével. Ha már a valóságban nincs szerencsém a pasik terén, akkor legalább legyen egy olyan sorozat ahol bátran bámulhatok meg bárkit.

Lehetett vagy úgy hajnali fél 1 mikor végre sikerült elaludnom, de akkor is csak úgy, hogy fél óránként felébredtem és össze vissza forgolódtam. A párnám vizes volt a sok könnytől, takarom nem úgy volt ahogy kellett volna hanem rám volt tekeredve. Elkezdtem rúgkapálni, hogy valahogyan letudjam szedni magamról a takarót. Mikor ez végre sikerült csapzottan feküdtem a hátamon és totál kifáradtam attól, hogy próbáltam leszedni magamról a takarót.

Egyszerűen nem bírtam kényelmesen elhelyezkedni. Ezért inkább csak néztem a plafont és hagytam, hogy lágyan csikizzék az arcomat a könnycseppeim.

Welcome

Helló, kedves idegen! :)
Sokáig gondolkodtam azon, hogy üdvözlést, vagy egy kis részletet írjak a tervezett történetből, de úgy döntöttem, hogy egyszerre letudom mind kettőt.

Pár dolog rólam...Kittinek hívnak, de a suliban majdnem mindenki Kikynek becéz. 15 éves vagyok és Budapesten lakok. Nagyon szeretek úszni, futni és írni. Oh, az írás... Nem is tudom mióta, kb olyan 3- 4 éve írok történeteket kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de már nagyon régóta az életem része az, hogy írhassak valamit.

Most pedig egy kis ízelítő a történetből... Amelia nemrég szakított a barátjával és próbál új életet kezdeni ami nem nagyon megy neki, mert a szerelmével nemhogy egy suliba járnak, de még osztály társak is. A fősuliba új srác érkezik aki jó pár évvel idősebb Liánál. Minden lány álma, és pont olyan srác akire Ameliának nincsen szüksége. Ethan viszont nem adja fel, a fejébe vette, hogy így vagy úgy, de meghódítja a lányt. Viszont ha ez még nem lenne elég Liának; még meg kell birkóznia a többi problémáival.

1-2 dolog az oldalról... Ha bármilyen észre vételed van akkor nyugodtan közöld az oldalt lévő chatben. A történetben megtalálhatóak lesznek a trágár szavak, illetve +16 és +18-as jelenetek is előfordulhatnak!
Úgy terveztem, hogy hetente 1 részt hozok mivel a suli mellett nem sok időm lenne, de ahogy bekövetkezik a nyár szerintem 2 rész lesz hetente. :) Szombaton lesz az új rész, ha minden jól megy, de lehet lesz pár nap késés a tanulás miatt, viszont igyekszem tartani magam a heti 1 adaghoz. ;) Ha tetszik az oldal  írj kommenteket az adott részekhez, ha van kedved és várlak vissza mindennap. :)

Jó szórakozást

Kitti.