2. rész

- Ne nyalogass, naah hagyj már békén! – nyöszörgöm félálmosan majd kinyitom a szemem. Tappancs az aki az ágyamra felugorva nyalogatta az arcomat. Furcsa, hogy Scarlett ma reggel nem ébresztett, biztos elaludt. Aztán legszívesebben sikítanék egy kurva nagyot amikor ránézek az órámra. 7:45. Szűz anyám, el fogok késni. Gyorsan kipattantam az ágyból és szó szerint futva öltöztem fel. Pénzt raktam el magammal, hogy majd a suliban veszek valami reggeli féleséget, és rohanok is az iskolába. Vagy is rohannék ha nem mentem volna neki valakinek.

- Óh, cseszd meg! Nem tudsz jobban figyelni? – förmedek rá arra az illetőre akire belebotlottam és ennek hála minden kiesett a kezemből a földre amit gyorsan beleakartam gyömöszölni a táskámba. Leguggoltam a cuccaimért majd szépen felszedtem a földről mindent, s mikor felállok csak akkor veszem észre, hogy kibe is botlottam bele. Szó szerint. Milyen jól folytatódik az amúgy is csodálatos reggelem, Ethan az.

- Ha nem vetted volna észre, a nagy rohanásban te jöttél nekem. Nem fordítva. – mondja nekem gúnyosan és megajándékozott egy álom szép mosollyal amire fogadni mernék, hogy a tükör előtt gyakorol minden este lefekvés előtt.

- Jó bocs. Csak el fogok késni a suliból. – mondom ugyan olyan stílussal ahogy ő beszél velem.

- Melyik suliba jársz? San Martino?

- Igen, te? – kérdezem miközben össze szedem a cuccaimat amiket akkor ejtettem le mikor bele futottam.

- Én is, új diák vagyok. Van jogsim, elvigyelek?

- Öhm… Igen, kérlek. – mondom és az arcomra erőltetek egy haloványka kis mosolyt. Utálom őt, de egyszerűen másképp nem lehet megoldani azt, hogy beérjek a suliba gyalog úgy, hogy ne késsek el. Én pedig nem akarok késni, nem most akarom elkezdeni azt, hogy igazolatlan órákat halmozok fel. Azon mondjuk meglepődök, hogy a mi sulinkba jár, hisz Olasz tagozatos. Belőle pedig nem nézem ki, hogy nagyon tanul, főleg nem idegen nyelvet.

Ethannel elindultunk a kocsija felé. Wáow. Ez aztán a vagány verda. Ebben aztán hasonlít Aaronre, úgy látszik neki is menő srác imázsa van. Akkor pont ezért ilyen bunkó… Szabály a menő fiúkhoz: jobb nem ismerni őket, hisz csak a szívedet törik össze. Viszont Ethanben van valami ami nem ereszt… Valami megfogott benne… De mint mondtam, jobb nem megismerni őket közelebbről. De az is lehet, hogy szimplán ilyen hülye vagyok a reggeli kávém nélkül. Ahhoz pedig tartanom kell magamat, hogy ne ismerjem meg őt közelebbről, mert nem akarok magamnak újabb fájdalmat. Eleve nem akarok belebonyolódni szerelmi ügyekbe, nincs szükségem rá. Jól el vagyok szingliként.

Nagyon kedves volt tőle, hogy elvitt a suliba, pedig nem túl fényes a kapcsolatunk, hisz mind ketten bunkók vagyunk a másikkal. Igazából még jól is kijöhet az a szitu, hogy Ethan kocsijából szállok ki. Minden szempár ránk szegeződött, és ezek között ott volt Aaron is.

- Meg is érkeztünk. Szívesen. – mondja miközben gúnyosan a képembe röhög. Jah igen, elfelejtettem mondani, hogy én már réges régen kiszálltam a kocsijából.

- Köszönöm. – mondom és becsukom magam után a kocsi ajtaját és elindulok Jasonék felé.

- Hé, Aaron. Az ott… Lia? – kérdezi Jason elképedve mikor Ethanre és rám néz.

- Gyorsan bepasizott, azt hittem jobban megviseli a szakításotok.

- Jól ismerem Liát, és nem pasizna be ilyen hamar… Ő nem olyan. Meg amúgy is, nem bírja az olyan bunkó srácokat, mint az ott. – mondja és a tekintetével szinte megtudná ölni Ethant.

- Sziasztok. – lépek oda hozzájuk és egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon. Imádom látni a féltékenységet a szemében. Pedig nincs oka rá mivel ki nem állhatom Ethant. Beképzelt, önfejű barom. És jóval idősebb nálam, végzős így eleve nem jönnék össze vele. 18 éves fiúknak csak a szexen jár az eszük, és mivel Aaron meg én sosem feküdtünk le egymással ezért még szűz vagyok. És mindenki elhiheti, hogy nem egy hülye, beképzelt végzőssel bújnék ágyba. Úgy hogy tényleg nincs oka a féltékenységre, de ő ezt persze nem tudja. Én pedig ezt ki is használom. Jól szórakozok rajta. Szépen vissza adom neki azt a fájdalmat amit ő okozott nekem.

- Hogy hogy az új gyerekkel jöttél? – kérdezi tőlem Aaron és szemmel láthatóan próbál a helyzet magaslatán lenni és nem kimutatni azt, hogy mennyire is zavarja az a tény, hogy Ethan kocsijából szálltam ki.

- Oh, csak megkérdezte, hogy nem akarom-e, hogy elhozzon kocsival. Én pedig természetesen igent mondtam. – mondom mosolyogva, majd bemegyek a suliba. Azt természetesen kihagytam, hogy jelen esetben azért jöttem vele, mert majdnem elkéstem.

- Remélem mindannyian megírtátok a kötelező beadandókat! – mondta a terembe belépve az irodalomtanár. Egyből lesütöttem a szememet, mert elfelejtettem megírni a házi dolgozatot. Totál kiment a fejemből.

- Amelia, miért nem lepődök meg azon, hogy nem csinálta meg a házi feladatot? – kérdezte mikor oda ért hozzám és látja, hogy a lapon csak a nevem szerepel.

- Tanár új, én teljesen elfeledkeztem róla… - mondom halkan és a tekintetemben lehet látni, hogy tényleg őszintén beszélek.

- Most az egyszer elnézem magának, hogy nem csinálta meg, de csak is azért, mert ez az első húzása. Még egy ilyen ne legyen! – mondja szigorúan majd tovább megy megnézni a többi diák beadandóit én pedig fellélegzek, hogy ezt is túl éltem. Haza megyek biztosan első dolgom lesz megírni, hogy ne húzzam ki a gyufát a kedvenc tanáromnál.

- Lia, hé várj! – kiált utánam egy ismerős hang amikor mentem volna a buszhoz, hogy elmenjek a legjobb barátnőmhöz elvinni a leckéket.

- Mit akarsz? – kérdezem dühösen mikor Ethan felé fordulok. Nincs kedvem bájcsevegni, főleg, hogy Caitlynhez kéne mennem. Amúgy is, mi a szart akarhat tőlem?

- Csak arra gondoltam, hogy ha akarod holnap is elhozlak suliba. – mondja nekem barátságos hangnemben amit tőle még nem sikerült megszoknom. A szemem egyből elkerekedik, kerek 2 napja ismerjük kb. egymást és ma is csak puszta udvariasságból hozott el, és, hogy bevágódjon legalább egy valakinél a suliban.

- Bocsi, de holnap szerintem gyalog fogok jönni. – mondom neki és próbálok kicsit barátságosabb lenni.

Nemsokkal később oda is értem Caithez, mikor oda sétáltam az ajtóhoz csengettem.

- Szia Amelia, gondolom Caitlynhez jöttél. Nyugodtan gyere be, fent van a szobájában. – nyitott ajtót kedvesen Amanda, Cait anyukája. Történetesen félig már az én anyám is mivel annyi időt töltök náluk.

- Kopp-kopp. Sziaa. – mondom kedvesen mikor bedugom a fejem Cait szobájába.

- Úú, elég fanyarul nézel ki. – mondom miközben elhúzom a számat és leülök mellé az ágyra és megnézem, hogy mit néz a laptopján. Kicsit elkerekedik a szemem a videó láttán.

- Ne mondj semmit! – mondja miközben a szája mosolyra húzódik és nézi tovább a videót.

- Te hallod… Elpirultál miközben nézed a One Direction videóját.  Na neee! Melyikbe vagy szerelmes? – kérdezem tőle izgatottan. Amint végig mondom a mondatot egyből rájövök, hogy nem így kellett volna fogalmazni, hisz az 1D fiú banda és lányok nincsenek benne. Cait pedig azokat szereti, most viszont még is elpirult ahogy nézi a srácokat.

- Te nem a lányokat szereted? – kérdezem tőle kicsit meglepődve.

- De. Vagy is eddig úgy volt, de nézd meg Louist. Hazudik az a csaj aki azt mondja, hogy nem szerelmes belé. – feleli szerelmetes hangon és leállítja a videót akkor amikor az említett banda tagot mutatják.

- Be kell vallani, tényleg helyes, de nem tudom… Én valahogy inkább az 5SOS srácokat jobban szeretem. Azok közül is Luke a legcukibb. – mondom neki és immáron én is elmosolyodok.

- Ők nem is helyesek, csak a hangjuk jók. Az 1D-ben szereplő srácok viszont egytől-egyig istenek. – miközben ezeket mondja ledől a hátára én pedig jót nevetek és elveszem az ölében a laptopját.

- Ha ezt fogod mától minden egyes percben csinálni akkor leragasztom a szádat. – mondom neki nevetve.

- Jóó bocsi, csak annyira megszerettem őket. Amúgy te mit csinálsz? – kérdezi tőlem mikor felül az ágyán és nézi ahogy az indavideón keresgélek.

- Nézünk egy jó kis filmet. – felelem mosolyogva és rámegyek az Elrabolva 3-ra. Láttam az első 2 részét és mind a kettőt imádom. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyenre sikeredett a harmadik, ami egyben a befejező rész is.

- Hozol popcornt? – hallottam meg Cait hangját és egyből felébredtem az Elrabolva-imádatomból.

- Persze, pár perc és itt is vagyok. – mondom, majd leteszem az ágyra a laptopot és lemegyek a konyhába kukoricát készíteni.

- Amelia, mi van mostanában Caithel? – hirtelen össze rezzenek mikor meghallom Amanda hangját. Azt hittem, hogy már elment dolgozni.

- Öhm.. Ne haragudj, de nem nagyon tudom, hogy mire gondolsz.

- Mostanában nagyon sokat dolgozok. Reggel mikor elmegyek még alszik, este pedig mire hazajövök már alszik. Szinte semmit nem tudok a lányomról… - nézem ahogy leül a konyha pult mellett lévő székre és hirtelen nagyon megsajnálom. Oda megyek hozzá és leülök mellé.

- Jól megvan. Jól tanul és nem veszi magára sértéseket amiket a nemi beállítottságára mondanak. Igazából egyre kevesebben piszkálják e miatt. – felelem egy megnyugtató mosoly keretében. Félig meddig átérzem a helyzetet, hisz szinte én is anya nélkül nőttem fel. Örülök, ha karácsonykor van idejük hazajönni. Eleinte furcsa volt Scarlettel lakni, de végül jól össze szoktunk.

A gondolatomból a mikró csörgése ébresztett fel. Úgy látszik Amanda is nagyon belemerült a gondolataiba, mert össze rezzent.

- Én most felmegyek, megnézünk egy filmet. – mondom kedvesen és óvatosan a papírzacskóból átraktam egy műanyag tálba a kukoricát, majd elindultam a lépcső felé.

- Köszönöm, hogy vagy neki. – mondja Amanda a hátam mögül. Én csak vissza fordulok és rámosolygok majd felsietek Caithez.

- Nah gyere, nézzük meg a filmet. – dőlök be mellé az ágyba és elindítom a videót